4.rész
Legény Orsi imádlak jó rész lett, de következöt már én  irom mert nem lesz neked izgalmas. :)
Ja és kommenteljetek léciiii :)

Nikol szemszöge*

Miután kétfős csapatokra oszlottunk Zayn-nel elmentünk körülnézni a ruhaboltokban. Benéztünk minden boltba és mindegyikben is vettünk vagy egy pólót, vagy egy nadrágot. Amikor kijöttünk a New Yorker-ből 2-2 nagy táskával elindultunk egy szökőkút felé és útközben megpillantottunk egy kellékes boltot.
- Júj, Zayn menjünk be!- mondtam izgatottan.
- Ha ennyire szeretnéd, akkor menjünk.- válaszolt, majd a mondanivalója végén féloldalas mosolyra húzta a száját. Istenem, hogy lehet valaki ennyire édes…
Elindultunk boltba, mikor beértünk rögtön megpillantottam egy álbajuszos, parókás, napszemüveges boltot. Azonnal odarohantam, de persze Zayn-t magam után húztam.
- Nézd csak!- mondtam és odanyújtottam neki egy szivárvány színű parókát és egy Hello Kitti-s napszemcsit.- Ez tök jó! Felpróbálod?
- Én biztos, hogy nem! - tiltakozott Zayn.
- Na lécciiiiii - kérleltem.
- Jó, de csak a te kedvedért. – mondta.
Felvette a parókát és a szemüveget. Engem rögtön elkapott a röhögő görcs, ami kb. 10 percig tartott. Az eladó rám is szólt, hogy halkabban. Aztán vettem egy nagy levegőt és befejeztem.
- Örülök, hogy kiszórakoztad magad, de nézd csak mit találtam. – mondta majdnem röhögve.
Ideadott egy Pumbás alakú pólót, hozzáillő parókával, napszemüveggel és fülbevalóval.
- OMG! Ez valami borzalmas! - mondtam nyávogós hangon.
- Na lécciiiiii - kérlelt Zayn.
- Héjj, ne lopd a szövegem!
- Jól van na. – vágta be a durcit.
- Jaj… felveszem, csak ne durcizz itt nekem!
Felpróbáltam, de még én is elnevettem magam a látványomon. Zayn-ról meg ne is beszéljünk, neki már a könnye is folyt.
- Na jó, elég, már nem bírom tovább! Fáj a hasam! – mondtam még mindig nevetve.
- Pedig csini vagy a Pumbás pólóban. – mondta és megint rátört a röhögés.
- Megyek átöltözök, addig te rakd vissza a cuccokat! – utasítottam és elindultam az öltöző felé.
Miután végeztem megindultam Zayn-hez.
- Kész vagy? – kérdeztem.
- Igen. Mehetünk?
- Aham.
Kimentünk a boltból és nem vettünk SEMMIT. Hát igen ez az első olyan üzlet, ahonnan „üres kézzel” jöttünk ki.
- Elfáradtam és szomjas is vagyok. – nyafogtam egy kicsit.
- Akkor üljünk be egy kávézóba. – javasolta.
Megpillantottunk nem messze tőlünk egy kis takaros kávézót. Ahogy leültünk jött is a pincér és felvette a rendelést. Zayn egy cappucino-t kért extra habbal én meg egy tejeskávét…


*Orsi szemszöge*

Mikor azt mondta. Hogy szeretlek hirtelen alig tudtam megszólalni, de aztán észbe kaptam. Én is bevallottam az érzéseimet, amelyek közel két nap alatt alakultak ki. Aztán kézenfogva indultunk el.
- Most merre megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Hát az attól függ, hogy mit szeretnél. – mondta mosolyogva, és előbújtak azok az imádnivaló gödröcskék. :P
- Hmmm… nem is tudom. Vásároljunk be, aztán menjünk el hozzánk és csináljunk valami finomságot.
- Ez nem is rossz ötlet! Gyere! – és elindultunk a kocsijához.
Nagyon gyorsak voltunk, mivel fél óra alatt megcsináltuk a bevásárlást. Majd hazafelé vettük az irányt. Amikor megérkeztünk Szupergyorsasággal kipakoltunk a konyhában.
- Na akkor mit csináljunk? – kérdezte Harry.
- Legyen mondjuk csoki torta.
- Rendben.
Mindent előkészítettünk a sütéshez. Én csináltam a tésztát, Hazza pedig a krémet.
Nagyban adtam a masszához a lisztet, amikor valaki hátulról megcsikizett. Akkorát ugrottam, hogy az összes liszt a hajamon és a ruhámon landolt.
- Na megállj csak! – mondtam viccesen és a kezembe vettem a maradék lisztet, ami még a zacskóban maradt. Majd egy hirtelen mozdulattal a hajára szórtam.
- A hajaammm! – sikított fel Hazz. – ezt még megbánod – és közeledett felém.
Én hátráltam, de megbotlottam a saját lábamban és elestem, de Harry-t is rántottam magammal, aki meg rám esett.
- Auuu! – mondtam
- Bocsi... – és kihasználva helyzetét elkezdett csikizni. Már nem tudtam, hogy kapálózni, vagy leszedni magamról, amikor egy ajtócsapódást hallottam. Odanéztem és Nikolt láttam meg csurom vizesen.
- Szia. – mondtuk egyszerre Hazzával.
- Sziasztok. – mondta vidáman.
- Hát téged meg mi lelt? – kérdeztem.
- Majd elmesélem… - válaszolt sejtelmesen.
- Nekem 8… - mondtam.
Alig érkeztem kimondani ő már fel is rohant a szobájába.
- Na tápászkodjunk fel – mondtam és felálltam.
- Oooo, még csikiztelek volna. – nyávogott Harry.
- Hát na, ilyen az élet. – reagáltam le gyorsan – Szerintem ebből a sütiből úgyse lesz semmi, úgyhogy pakoljunk el. – javasoltam.
- Oké.
Elkezdtük összepakolni a holmikat, amit szanaszét hagytunk és a konyhát is kitakarítottuk, mert minden tiszta lisztes volt.
- Ma még nem is láttam Stellát, csak reggel. – mondtam.
- A fiúk elhívták őt plázázni. – válaszolt Hazza.
- Értem… de már nem kéne itthon lenni, mert már elég későre jár? – tettem fel a kérdést.
- Niall kb. 1 órája telefonált, hogy ők már otthon vannak, de Stelt nem említette, hogy most ott van-e nálunk, vagy már hazajött.
- Akkor felhívom. – mondtam és a telefonomért nyúltam…


*Stella szemszöge*

Amikor Niall hazahozott a házunknál elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Még senki sem volt otthon, ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan lefürdök és agyba bújok…
Már majdnem elaludtam, amikor csörgött a telefonom. Megnéztem és az én B.F.F.-em volt kiírva.
- Szia. – szóltam álmosan a telefonba.
- Szia. Hol vagy? – kérdezte Orsi.
- Öhm… Az ágyamban?? – válaszoltam kérdéssel.
- Te már itthon vagy?? – lepődött meg a barátnőm.
- Már mióta. – mondtam unottan – Még senki nem bolt itthon, amikor hazajöttem.
- Igen? – kérdezte.
- Nem. – válaszoltam flegmán – Szerinted??
- Nem tudom, azért kérdeztem.
- Ha nem hiszed, akkor hívd fel Niall, vagy gyere fel a szobámba, hogy bebizonyosodj róla, hogy itthon vagyok.
- Inkább elhiszem, csak ne kelljen felmennem és felhívnom Niall-t. – mondta a drágalátos LB-m.
- Oké, de már álmos vagyok, úgyhogy sziiaa. – mondtam már félig alva.
- Jól van csajszi hagylak aludni.
És leraktuk a telefont. Visszaraktam az éjjeliszekrényemre, majd az oldalamra fordultam és pár másodperc alatt elnyomott az álom…
Reggel délutám 3 órakor keltem. Amikor ránéztem az órára akkorát ugrottam, hogy leestem az ágyról.
- Hozom a formám. – mondtam magamban.
Olyan gyorsasággal öltöztem fel meg sminkeltem, mint még soha. Ezután lementem a konyhába reggelizni. Furcsa mert senkit nem találtam ott, de nem is nagyon volt energiám most ezzel foglalkozni. Inkább elővettem egy tányért, öntöttem bele tejet, majd beleraktam a a müzlit és kész is volt a reggelim, vagyis inkább az ebédem, áá nem , ez már az uzsonnám volt.
Ezt is gyorsan elfogyasztottam, ugyanis Niall 4-re itt lesz értem és elvisz randizni. Ahhh… annyira izgatott voltam, hogy hová visz és, hogy hogy fog sikerülni.
Ránéztem az órámra és még csak háromnegyed 4-et mutatott. Ekkor meghallottam, hogy valaki, vagy inkább valakik bejöttek az ajtón, de ők csak a csajok és a fiúk voltak. Már azt hittem, hogy betörők..
- Sziasztok. – köszöntem.
- Szia. – köszöntek ők is kórusban.
- Ohh, hogy milyen csini valaki. – dicsért meg Nikol.
- Köszi. – mondtam egy kicsit zavartan.
- Amúgy hova készülsz?? – tette fel a kérdést Orsi.
- Randim lesz. – mondtam fülig érő vigyorral az arcomon.
- Igen? És kivel? – kérdezte Nikol.
Mielőtt válaszolhattam volna Niall megelőzött:
- Na mehetünk? – kérdezte felém fordulva.
- Igen.
Mindenki elkezdett „húúúú”-zni, de mi csak egy mosolyt intettünk feléjük és elindultunk.


*Orsi szemszöge*
A Stell-lel való beszélgetésem után letettem a telefont. Harry-vel még gyorsan összepakoltunk, aztán már mind a ketten nagyon elfáradtunk, így ő haza ment. Én meg felmentem a szobámba kikészítettem a pizsimet és elmentem lezuhanyozni. Olyan jó 10 percig állhattam a zuhany alatt, amikor már majdnem elaludtam. Ezért elzártam a vizet, megtörölköztem, felvettem a pizsamámat és bebújtam a pihe-puha ágyikómba. Nem telt bele két perc már az igazak álmát aludtam.

Pizsim :)

*Nikol szemszöge*
A pincér kihozta a rendelésünket és elkezdtük elfogyasztani. Közben beszélgettünk, de egyszer csak  Zayn egy megijedt arcot vágott. Ekkor vettem észre, hogy valaki közelít felént, aki nem más volt, mint Perrie Edwars, Zayn állítólagos barátnője.
- Te meg mit keresel itt?? – kérdezte Zayn-től amint ideért.
- Én csak… öhmm… kávézok. – mondta megszeppenve.
- Azt látom. És ki ez?? – mondta Pezz és rám mutatott.
- Ő csak egy barátom. – válaszolt a „barátom”.
- Nem tagadom, te tényleg jól tudsz hazudni. – mondta flegmán Perrie.
Nem is hagyta, hogy megmagyarázzuk, hogy mi csak barátok vagyunk, elkezdett mindenki előtt üvöltözni Zayn-nel. Én ezt már nem bírtam, és otthagytam őket. De az én szerencsémre útközben eleredt az eső.
- Ez nem lehet igaz!! – mondtam dühösen.
Indultam tovább elázott ruhával, hajjal és a víztől tocsogó cipőmmel. Ahogy mentem megbotlottam egy kőben és elestem. Nem elég, hogy eláztam, de még tök sáros is lettem. A táskámból persze kiborult minden. Elkezdtem összeszedni, amikor lehajolt hozzám és segített.
- Szia, a nevem Max. – mondta Max.
- Szia Nikol Swan vagyok. – Te a The Wanted-es srác vagy? – kérdeztem.
- Igen, az. – mondta mosolyogva.
Elbeszélgettünk a szakadó esőben miközben összeszedtük a holmimat a földről. Ezután telefonszámot cseréltünk, majd elindultunk haza. Amikor megérkeztem Orsit és Harry-t a konyhában találtam a földön fetrengve (???)
Orsival váltottam még pár szót aztán felmentem a szobámba. Elővettem a laptopomat és felnéztem facebook-ra meg twitterre, de egyiken sem volt semmi érdekes, ezért kiléptem belőle, majd elmentem megfürödni. Kb. 15 perc alatt ezzel is megvoltam, aztán bebújtam az ágyamba és eltettem magam holnapra…

pizsim